A cukorbetegség

Ma talán nincs is már olyan magyar család, amely nem érintett a témában. Korunk egyik népbetegségéről beszélünk, amely fő okozója a szénhidrát anyagcsere zavara, de mivel a szervezetünkben minden mindennel összefügg, így a többi anyagcsere-folyamat is károsodik (a fehérje anyagcsere és zsír anyagcsere is).

A szervezetünk szénhidrát anyagcseréje, tehát a vércukorszint szabályozás, tápanyagok beépülése, felhasználása, lebontása összetett folyamat. A hasnyálmirigy egy részén találhatóak a langerhans sejtek. Ezek termelik az inzulin nevű hormont, amely a cukor bontásáért és raktározásáért felelős. A bevitt szénhidrátok (=cukrok) különböző szerkezetűek. Egyszerű, összetett és többszörösen összetett szénhidrátok vannak. Minél összetettebb, ami azt jelenti, hogy minél bonyolultabb és több kémiai kötésű molekuláról beszélünk, a szervezet azt annál lassabban bontja le, kevésbé intenzív inzulintermelést vált ki, mint az egyszerű cukrok.

Az egyszerű cukrok a finomított élelmiszerekben találhatóak pl. répacukor, finomított fehérliszt. Összetett cukrok a gyümölcsökben, zöldségekben, natúr tejtermékekben találhatóak.

Tehát a szénhidrát bevitel, a magas vércukorszint miatt, inzulintermelést vált ki, amely lebontja a vérben található cukrot és az energiaként felhasználódik fizikai, vagy szellemi munka közben. A testünkben, izmainkban, agyunkban találhatóak az inzulint érzékelő receptorok, melyek érzékelik az inzulin jelenlétét, megkötik. Ebben az esetben tud a cukor a megfelelő helyen felhasználódni izommunkához, vagy szellemi tevékenységhez. Ez az ideális eset.

Azonban ebbe a folyamatba, több ponton is hiba csúszhat.

1. Valami oknál fogva nem termel a hasnyálmirigy elegendő inzulint.(Valamilyen fertőzés, vagy mechanikai sérülés, sugárzás, mérgezés vagy daganatos betegség miatt a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei, alul, vagy egyáltalán nem működnek)
2. Az inzulinérzékelő receptorok károsodnak, elvesztik érzékenységüket és nem ismerik fel, ez által nem kötik meg az inzulint

Ezek végső soron azt eredményezik, hogy felszaporodik a vérben a cukor, amely ott fehérjékhez kötődve károsítja a sejtfalakat, azok szöveteinek rugalmasságát= rombolja az érrendszer falát. Károsítja a hajszálereket is, így szemészeti, vese, agyi , vagy bármilyen belső szervet érintő érproblémát okozhat vagy a végtagokban vérellátási zavarokat,fekélyeket ,stb. A szervezet mivel nem tud energiát nyerni a szénhidrátokból, mert azok lebontásának folyamatában zavar keletkezett, így a szervezet fehérje és zsírraktárait kezdi felhasználni, melynek bomlástermékei, toxikus anyagok keletkeznek, melyek zavart okoznak a szervezet sav-bázis egyensúlyában és mérgezéses tüneteket produkálnak. Ez az oka acetonos leheletnek, vagy rosszulléteknek, súlyosabb esetben a cukorkómának.

A cukorbetegséget élettanilag 2 nagy csoportra osztják:

I.típusú : Gyermekkorban jelentkező betegség. Ismeretlen okból a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei elhalnak, nem termelnek tovább inzulint. Rájuk a vékony testalkat jellemző. Az inzulinos kezelés esetükben kötelező! Plusz az inzulin mellett beállított diéta.

II. típusú: Felnőtt korban jellemző a kialakulása. A túlzott mértékű szénhidrát, főként finomított szénhidrátbevitel okozza. A finomított szénhidrátok intenzív, nagy mennyiségű inzulintermelést váltanak ki, viszont ha ez hosszú ideig fennáll, az inzulint érzékelő sejtek kimerülnek, elvesztik érzékenységüket, nem kötik meg az inzulint, a cukrok nem tudnak felhasználódni. Egy ideig a szervezet még több inzulint termel, mert az inzulint megkötő sejtek érzéketlensége miatt úgy érzékeli, mintha nem lenne belőle elég (ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának, vagy glükóz intoleranciának, amely a cukorbetegség előszobája), viszont egy idő után az inzulint termelő sejtek is kimerülnek, így az inzulintermelés is fokozatosan lecsökken akár a nullára is. Ezeket a betegeket csak diétával, diétával és gyógyszerrel (amik az inzulinérzékenységet/a receptorok érzékelő képességét fokozni tudják egy ideig), súlyos esetben, ha már a gyógyszer sem elegendő, ezeknél a betegeknél is inzulinterápiát alkalmaznak. II. Típusban a betegek zöme túlsúlyos, elhízott. Nagyon fontos megemlítenem, hogy az inzulinérzékenységet a rendszeres testmozgás is tudja fokozni, ezért nagyon fontos a rendszeres sportolás! Ha időben, még nem súlyos fázisban kiderül a betegség, megfelelő életmóddal (diéta+sport) akár el is kerülhető a gyógyszeres vagy inzulinos kezelés, valamint a sportolás többi jótékony hatásával is megelőzhetőek a szövődmények, mivel fokozza az energiafelhasználást így segít az ideális testsúly megtartásában, növeli az erek rugalmasságát így az érrendszeri szövődmények esélyét is csökkenti, és még sorolhatnám.

Ami még fontos. Hormonrendszerünk nagyon összetett, ha egy helyen hiba keletkezik, az kihat minden másra is. A cukorbetegség ritkán áll fenn önmagában. Vagy ez a fő gond és hozza magával a szövődményeket, vagy más bármilyen hormonrendszeri probléma kísérő tüneteként is  jelen lehet.

Táplálkozás szempontjából tehát ajánlott az alacsony szénhidrátbevitel, amely lehetőleg ne finomított szénhidrát legyen, valamint a magas rosttartalom, mivel a rostok lassítják a cukrok felszívódását,így nem váltanak ki túlzott inzulintermelést (emellett folyadékmegkötő képességüknél fogva a székrekedés kialakulását is megelőzik, valamint mechanikusan tisztítják a bélrendszert). Fontos a megfelelő folyadékfogyasztás is , ami napi 1,5-2,5litert jelent(ami természetesen cukormentes legyen!),mivel a megfelelő anyagcsereműködés feltétele a megfelelő hidráltság, minden folyamat vizes közegben megy végbe a szervezetünkben.
A receptjeimmel ezen elveknek igyekszem megfelelni.
Ezért használom ezeket a liszteket: http://www.egeszsegeseteszem.blogspot.hu/2013/02/roviden-lisztekrol.html
Ezért használok nyírfacukrot és eritritet, mert ezek valójában szerkezetük szerint nem is cukrok,nem emelik a vércukorszintet és nem váltanak ki felesleges inzulintermelést.Róluk bővebben a későbbiekben írok.

Forrás: Ifj. Dr. Petrányi Gyula : Belgyógyászat Tömör összefoglalás (Bp.,Medicina 2006)